A következő sorokat szerkesztetlenül szeretném idézni. A közös munkák ismerhető meg belőle. Most a pálya másik oldaláról.

“Megkésve bár, de összefoglalva küldöm mit is csináltunk az elmúlt félévben és mit jelentett számomra.

Nagyon jó érzés volt nyitott fülekre és kíváncsi szemekre lelni, akit tényleg érdekeltek a gondolataim és meg is érti őket. Nagyon jó házi feladatokat kaptam és igényeltem is. (A sziklamászós filmektől az integrál pszichológia szakmai anyagokon keresztül a “Szerintem 10 apró dolog, amivel hatással voltam mások életére” feladatig. )

Eddig is tudtam, hogy lehetne sokkal rosszabb az Életem, és hálás voltam amim van, de most már tudom, hogy lehet sokkal jobb is és tehetek is érte! (Lelki/ spirituális értelemben, nem materiális javakra gondolok). Meditáció, Csikung sokat segít ezeken.

Kérdésed az volt, hogy az én szemszögemből mi is történt a közös folyamatban,mi az amit tulajdonképpen csináltunk?

Én úgy gondolom, hogy egy kezdeti kölcsönös szimpátiával kezdtük meg a közös munkát, ahol megbízhattam benned és általam foglalkoztatott témákat megbeszélhettük, vagyis inkább én beszéltem és Te figyeltél. Próbáltad megfejteni, értelmezni a gondolataimat, sosem adtál tanácsot, inkább kérdeztél. Biztosítottál egy olyan légkört ahol együtt utazhatok és megpihenhetek a gondolataimmal. Hagytál időt arra hogy rájöjjek dolgokra és tovább motiváltál kérdésekkel.

A változás fájdalmas, az új megszületése bennem fájdalmas volt, de szükséges ahhoz, hogy fejlődjek. Úgy érzem, hogy nincs megállás, mindig menni, haladni kell.

A Sport sokat segít ebben, ott mindig van cél, ha más nem, csak az egészségem megőrzése és az általam támasztott szint megugrása, ami elég magas! Viszont a spirituális életben nem tudtam eddig, hogyan lehet fejlődni. 25 évesen 2 Diplomával a zsebemben még nem hallottam az Önismeretről. Most Januárban 32 évesen a kíváncsiság és az újra való igény vitt el az “Évrendező workshop”-ra és ott éreztem meg, hogy nem tudom mi ez, de nagyon érdekel!

Mit adott a közel fél éves önismereti folyamat?

Az ismeretlenbe való bele ugrást, az ÖnismeretLENbe. Megtanultam jobban kimondani, leírni az érzéseimet, gondolataimat. Elhittem, hogy az a fontos, hogy ÉN legyek jól és nekem legyen jó, ne a környezetem elvárásainak akarjak megfelelni. Lehet az árral szembe menni, csak sok erőt vesz el, de a folyóből ki is lehet szállni, nem kell mindig akarni. Ott lehet hagyni a folyót és lehet keresni másik utakat.

Nem kell akarni, hogy egy közösség szeressen, lehet, hogy nem velem van a baj, hanem a közösséggel. El kell engedni! Tudatosan kereshetem olyan emberek társaságát, akik inspirálnak, akik erőt adnak nekem is. Haladnom kell a saját utamon.Meg kell tanulnom a másiknak nem jót akarni! Hagyni kell! Mindenki oldja meg a saját életét!

A lehetőség bennem van.A lehet szó pozitívitást sugall számomra.Nincsen benne, hogy nem lehet, tehát a lehetőség=siker!  

Rájöttem, hogy nem kell keresnem magamban a “Motiváció piros nyomógombját”, mert a varázslat bennem van, a varázsló én vagyok, én gyújtom a lámpást.

Jobban kell hallgatnom a belső hangomra, nem szabad, hogy a mindennapi élet zaja és zűrzavara elnyomja. Megtanultam meditálni.

Ha nincsenek ezek az ülések, nincsenek ezek a gondolatok vagy lehet, hogy vannak, de nem tudok mit kezdeni velük, úgy éreztem, hogy te kicsit keretet adtál nekik. Szükségem van arra, hogy valaki hajtson, de azt az Én tempómban tegye.Te ezt megtaláltad!

Tartalmas félév volt, karantén ide vagy oda. A munka nem áll meg, de most kicsit egyedül folytatom tovább az utam.

Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy végigolvastad!

Nemcsak jókat írtam, hanem még IGAZ is 🙂 Nyugodtan használd fel.

Nagyon szívesen ajánlak másnak is, de egyenlőre még én is keresem azokat az embereket, akik nyitottak maguk felé vagy készülnek nyitni.

Köszönöm: Timi :)”